legkisebb országokban történnek. Matthew White, a kellemesen
morbid Borzalmas dolgok kézikönyve szerzője a 20. század
vérfürdőit ennek megfelelően rangsorolta, és az első három
helyre a namíbiai hereróknak a német gyarmatosítók általi
kiirtása, a kambodzsai Pol Pot-féle mészárlás és II. Lipót kongói
háborúja került.{^17 } Hitler, Sztálin, Mao és az általuk megtizedelt
néptömegek nem szerepelnek a listán.
Ez a kis országok „javára” történő eltolódás problémát jelent –
hol van az a matematikailag igazolt szabály, amely megmondja,
pontosan mekkora aggodalmat kell éreznünk, amikor Izrael,
Palesztina, Nicaragua vagy Spanyolország területén történt
halálesetekről olvasunk?
Én az alábbi hozzávetőleges szabályt javasolnám: ha a
katasztrófa mérete olyan nagy, hogy „túlélőkről” beszélünk,
akkor van értelme a halál mértékét a teljes népességhez
viszonyított arányként értelmezni. Ha a ruandai népirtás
túlélőjét említjük, ez bármelyik, Ruandában élő tuszit jelentheti;
ezért mondhatjuk, hogy a genocídium a tuszi lakosság 75%-át
megsemmisítette. És jogos lenne úgy fogalmazni, hogy ha egy
katasztrófában Svájc népességének a 75%-a meghal, akkor ez a
tuszikkal történtek „svájci megfelelője”.
Azonban abszurd lenne Seattle-ben valakit a
Világkereskedelmi Központ elleni támadás túlélőjének nevezni.
Ezért feltehetően nem helyes, ha a Világkereskedelmi Központnál
az áldozatok számát az összes amerikaihoz viszonyítjuk. Azon a
napon ott csak körülbelül százezerből egy amerikai halt meg,
azaz 0,01%. Ez a szám túl közel van a nullához ahhoz, hogy az