ÖtTÖBB TORTA, MINT TÁNYÉR
Az arányok ennél egyszerűbb, látszólag egyértelműbb esetekben
is tévútra vezethetnek.
Michael Spence és Sandile Hlatshwayo közgazdászok
közelmúltban megjelent tanulmánya ijesztő képet festett az USA-
beli állásnövekedésről.{^1 } Kellemes hagyomány Amerikára mint
ipari óriásra gondolni, amelynek gyárai éjjel-nappal buzgón
termelik a világ által igényelt javakat. A jelen valóság ettől
igencsak eltérő. 1990 és 2008 között az USA-ban nettó 27,3 millió
új állás keletkezett. Ebből 26,7 millió, azaz 98% a „nem termelő
szférából” származott, vagyis a gazdaság olyan területeiről, mint
a kormány, az egészségügy, a kiskereskedelem, az élelmiszer-
ellátás, amelyekből nem lehet „kivenni”, és amelyek nem hoznak
létre a tengerentúlra exportálható árukat.
Ez a szám nagyon jól kifejezi Amerika jelenkori ipari
történelmét, és sok helyen megismételték a The Economisttól{^2 }
kezdve Bill Clinton legújabb könyvéig.{^3 } Azonban óvatosan kell
bánni az értelmezésével. Kilencvennyolc százalék tényleg
nagyon-nagyon közel van a 100%-hoz. Azt mondja-e a tanulmány,
hogy a növekedés olyan mértékben koncentrálódik a gazdaság
nem termelő szférájában, amennyire ez csak lehetséges? Így