McCartney volt a legsármosabb Beatle, akkor nem fordulhat elő,
hogy másik 75% Ringo Starr-ra szavazott; ő, George[^41 ] és John
csak a maradék 25%-on osztozhatnak.
Hasonló jelenséget figyelhetünk meg a foglalkoztatási
adatoknál is. Spence és Hlatshwayo kiemelhették volna, hogy
mintegy 600 000 állás keletkezett a pénzügyi és biztosítási piacon;
ez csaknem 100%-a a teljes termelő szférában összesen létrejött
állásoknak. Azért nem hangsúlyozták ezt, mert nem akarták azt a
tévhitet sugallni, hogy a gazdaságnak semelyik más része sem
fejlődött ez alatt az idő alatt. Visszaemlékezhetünk, hogy az USA
gazdaságának még legalább egy területén növekedett jelentősen
az állások száma 1990 és napjaink között, éspedig a
„számítógéprendszerek tervezése és kapcsolt szolgáltatások”
néven lajstromozott szektorban, amely megháromszorozta az
állásait, önmaga egyedül több mint egymillió állást hozva létre. A
pénzügyek és a számítógépek területén keletkezett összes állás
száma messze több, mint a teljes termelő szektor által jegyzett
620 000; ezt a nyereséget a gyártási szféra hatalmas veszteségei
közömbösítették. Ha nem vagyunk óvatosak, akkor a pozitív és
negatív értékek kombinációjával azt a teljesen hamis képet
festhetjük, amely szerint a termelő szektorbeli
foglalkoztatásnövekedést a pénzügyi ipar idézte elő.
Nem nagyon lehet kifogásolni, amit Spence és Hlatshwayo írtak.
Igaz, hogy iparágak százait tekintve a teljes állásszám-növekedés
lehet negatív, azonban normális gazdasági környezetben
megfelelően hosszú időintervallum alatt nagyon nagy