és Saez adataiból, amelyeket előzékenyen online is elérhetővé
tettek.{^9 } És nagyon különös dolgok derülnek ki. Ennek a
csoportnak a 2009. évi átlagjövedelme körülbelül 159 000 dollár
volt, ami 2010-ben valamivel 161 000 dollár fölé emelkedett. Ez
szerény nyereség a leggazdagabbak felhalmozásához képest,
mégis a 2010-ben elért teljes jövedelemnövekedés 17%-át adja.
Ha megpróbáljuk a 17%-nyi tortaszeletet a legfelső 1 százalék
93%-ához hozzárakni, rájövünk, hogy ennyi torta nem fér a
tányérra.
93% meg 17% több, mint 100%; hogyan lesz ennek értelme? A
magyarázat egyszerű: az alsó 90%-nak 2010-ben a fellendülés
ellenére csökkent a jövedelme 2009-hez képest. Ha negatív
számok is vannak a pakliban, akkor a százalékok bénán
teljesítenek.
Piketty és Saez adatait más évekre megnézve sokszor látunk
hasonló mintázatot. 1992-ben a teljes nemzeti jövedelemtöbblet
131%-át halmozta fel a keresők legfelső 1%-a! Ez nagyon mutatós
szám, ami világosan jelzi, hogy a százalék nem azt fejezi ki, amit
megszoktunk tőle. Nem lehet 131%-ot egy tortadiagramban
ábrázolni. 1982-ben, amikor egy másik recesszió lett a múlté, a
teljes nemzeti jövedelemtöbblet 91%-át a felső 10% mínusz a
legfelső 1% csoport szerezte meg. Ez azt jelenti, hogy a
fellendülés haszonélvezői a jómódú szakemberek voltak, és a
középosztály meg a nagyon gazdagok alig profitáltak? Szó sincs
róla: a legfelső 1% bevételei ebben az évben is jelentősen
javultak, önmagában lekanyarítva a teljes növekedés 63%-át.
Valójában ugyanaz történt, mint 2010-ben: miközben néhány