hivatalba lépett. A második számot az elsővel elosztva
megkapjuk a 92%-os arányt. Majdnem úgy néz ki, mintha Obama
utasította volna a cégeket, hogy rúgjanak ki minden nőt.
De mégsem. Ezek a számok a nettó állásvesztések. Nem
tudunk semmit arról, hány állás keletkezett és hány szűnt meg ez
alatt a hároméves periódus alatt, csak annyit tudunk, hogy ezen
két szám különbsége 740 000. A nettó álláscsökkenés néha
pozitív, máskor meg negatív, ezért veszélyes itt százalékokkal
bűvészkedni. Képzeljük csak el, mi történt volna, ha Romney
kampánystábja egy hónappal későbbi, 2009. februári
adatokból{^11 } indult volna ki.[^43 ] Akkor, a recesszióba süllyedő
újabb brutális hónap után a teljes foglalkoztatottság mindössze
132 837 000 volt. Ehhez képest 2012 márciusáig a gazdaság csak
nettó 16 000 állást vesztett. A nők körében 484 000 állás szűnt
meg (amit persze ellensúlyozott a férfiaknál a növekvő
állásszám). Micsoda lehetőséget szalasztott el a Romney-
kampány, ugyanis ha február, Obama elnökségének első teljes
hónapja lett volna a kiindulópont, akkor a nőkre az összesen
megszűnt állások több mint 3000%-a jutott volna Obama alatt!
Ez persze a legmegrögzöttebb szavazókon kívül mindenkinek
világossá tette volna, hogy ez a százalék valahogy nem a
megfelelő mérce.
Mi történt valójában a munkaerőpiacon Obama beiktatása és
2012 márciusa között? Két dolog. 2009 januárja és 2010 februárja
között a recesszió és annak utóhatása miatt a foglalkoztatottság
mélyrepülésben volt mind a férfiak, mind a nők körében: 2009.