januártól 2010. februárig a férfiak nettó állásvesztése 2 971 000, a
nőké 1 546 000.
Később, a recesszió után, a foglalkoztatottsági kép lassan
javult: 2010. februártól 2012. márciusig a férfiak nettó
állásszaporulata 2 714 000, a nőké 863 000.
A meredek csökkenés idején a fő terhet a férfiak viselték,
csaknem kétszer annyi veszteség érte őket, mint a nőket. A
fellendülés alatt pedig az állásnövekedés 75%-a esett rájuk. Ha a
két időszakot összeadjuk, akkor a férfiak számai majdnem
teljesen kiegyenlítik egymást, körülbelül ugyanannyi állásuk van
az időszak végén, mint az elején. Azonban teljesen félrevezető az
az elképzelés, hogy ez a gazdasági periódus majdnem kizárólag a
nőket sújtotta volna.
A The Washington Post Romney kampányának 92,3%-os
adatát úgy jellemezte, hogy „igaz, de hamis”.{^12 } Ez gúny tárgya
lett a Romney-hívek körében, de szerintem helyes értékelés, és
fontos mondanivalót hordoz a számok politikai célra történő
használatáról. Nincs vita arról, hogy ez a szám pontos. ha
elosztjuk a nők nettó állásveszteségét az összes állásvesztéssel,
akkor 92,3%-ot kapunk.
Ettől azonban az állítás csak nagyon gyenge értelemben
„igaz”. Ugyanúgy, mintha Obama kampánya az alábbi
közleményt tette volna közzé: „Mitt Romney sohasem tagadta
azokat a feltételezéseket, hogy évekig működtetett egy több
kontinensre kiterjedő kábítószer-terjesztő hálózatot
Kolumbiában és Salt Lake Cityben.”