Az EETKB-k többsége nem ad értelmes szót; ha ennek a
mondatnak az első, azután a negyedik, a hetedik stb. betűjét
olvasom össze, akkor a teljesen értelmetlen AEBÖSEM...
betűsorozat jön csak ki; az ilyesmi a gyakoribb. De a Tóra
hosszú szöveg, és ha mintát keresel benne, akkor fogsz is
találni.
Ez vallásos kérdésfeltevésnek elsőre elég különös. Az
Ótestamentum Istene valóban olyan istenség volna, aki
szókeresés eredményével adna jelet magáról? Ha azt akarja,
hogy a Tórából értesülj a jelenvalóságáról, akkor tudni is fogsz
róla – a kilencvenéves asszony várandós lesz, a csipkebokor
tüzet fog és megszólal, táplálék hullik az égből.
De volt, aki már Rips, Witztum és Rosenberg előtt
megkísérelt EETKB-ban rejlő üzeneteket keresni a Tórában.
Szórványosan hírneves rabbik is próbálkoztak vele, de igazi
úttörője egy szlovákiai rabbi, Michael Dov Weissmandl volt;
Weissmandl a második világháború idején igyekezett – jórészt
eredmény nélkül – pénzt szerezni Nyugatról, hogy a szlovákiai
zsidóknak haladékot vegyen rajta a megvesztegethető német
hivatalnokoktól.{^2 } Weissmandl talált néhány érdekes EETKB-t a
Tórában. A leghíresebb megfigyelése az volt, hogy ha egy
bizonyos mem betűn kezdi (a héber ábécének ez a betűje „m”-
nek olvasandó), és azután hozzáveszi az 50., 100. stb. betűt,
akkor a „mem shin nun hay” sorozatot kapja; ez pedig kiolvasva
a Mishneh szót adja (magyar írásmóddal Misné), az első szót
Maimonidész tóramagyarázatainak címéből. Akkor