EETKB-kat, és kiszámították, hogy milyen közel vannak a nevet
kiadó sorozatok a megfelelő dátumokat kiadó sorozatokhoz.
Azután összekeverték a harminckét dátumot, mint a kártyát,
éspedig úgy, hogy egyik se a tényleges rabbihoz tartozzon,
hanem véletlenszerűen egy másikhoz, és megint elvégezték a
tesztet. És ezt megcsinálták egymilliószor.[^44 ] Ha a Tóra
szövegében nincs összefüggés a rabbik neve és a megfelelő
dátumok között, akkor a tényleges összetartozás éppúgy előáll,
mint bármely másik a véletlenszerű összekapcsolásból. De ők
nem ezt kapták. A tényleges összetartozás nagyon közel esett a
sorrendben legjobbhoz: a 453. volt az 1 millió versengőből.
Ugyanezt megpróbálták más szövegekkel is, a Háború és
békével, Ésaiás könyvével (az is része a Szentírásnak, de nem
tartják közvetlenül Isten szavának), és a Teremtés könyvével is,
de összevissza kevert betűkkel. A tényleges rabbidátumok
mindannyiszor középtájt voltak a sorrendben.
A szerzők jellegzetes matematikai józansággal a következő
tanulságot vonták le mindebből: „Arra jutottunk, hogy a
Teremtés könyvében az EETKB-k és a velük összefüggő jelentés
közelsége nem a véletlen műve.”
Hiába a visszafogott megfogalmazás, ez elképesztő
eredmény volt a matematikában elismert szerzőktől, leginkább
Ripstől. A tanulmányt a Statistical Science folyóirat 1994-ben
kiadta bírálatra, majd meg is jelentette a szerkesztő, Robert E.
Kass szokatlan hangú előszavával: