végének közeledtéről.[^46 ] Milliók vették ezt matematikai
bizonyítéknak arra, hogy a Biblia valóban Isten szava; a
tudományos világképű modern ember váratlan utat kapott
ajándékul a vallásos hit elfogadásához, és sok ember élt is vele.
Biztos forrásból tudom, hogy egy világias zsidó családban az
egyik apuka addig nem akart dönteni újszülött fiának
körülmetéléséről, ameddig a Statistical Science hivatalosan el
nem fogadja a cikket. (A gyermek érdekében remélem, hogy az
elbírálás kellően gyors volt.)
Ahogyan a kódok egyre erősebben magukra vonták a
közvélemény figyelmét, a matematikusvilág nem kevésbé
erősen támadta a következtetések alapjait. Az ortodox zsidó
matematikusok nagy közösségében különösen nekikeseredett
vita folyt. A Harvard matematikai intézetében voltam
akkoriban PhD-hallgató, és emlékszem David Kazhdanra – ő
valamelyest nyitott volt a kódok gondolatára – és az ő
szókimondó ellenfelére, Shlomo Sternbergre, aki úgy gondolta,
hogy a kódok reklámozása balekoknak és ostobáknak fogja
mutatni az ortodoxokat. Sternberg beküldött egy egyoldalas
írást a Notices of the American Mathematical Society folyóiratba,
és abban a Witztum–Rips–Rosenberg-féle cikket „álhírnek”
nevezte, Kazhdanról meg a hozzá hasonlókról pedig azt írta,
hogy „nemcsak magukra hoztak szégyent, hanem a
matematikára is”.{^5 }
Annyit mondhatok, hogy a Sternberg-írás megjelenésének
napján eléggé feszült volt a hangulat a matematikai intézet