Miért utasították el a matematikusok azt, ami nyilvánvalóan
bizonyítani látszott a Tóra isteni ihletettségét? Ennek a
megértésére be kell mutatnunk egy új szereplőt: a baltimore-i
tőzsdeügynököt.
A baltimore-i tőzsdeügynök
Egy példázat következik. Egy nap kéretlen hírlevelet kapsz egy
baltimore-i tőzsdeügynöktől, és abban azt olvasod, hogy egy
bizonyos részvény ára hamarosan nagyot fog emelkedni. Eltelik
egy hét, és a részvény ára tényleg nőni kezd, ahogyan azt az
ügynök megírta. A következő héten kapsz tőle egy újabb
hírlevelet, és abban az áll, hogy várakozásai szerint ez meg ez a
részvény esni fog. És tényleg, a részvény zuhan. Ez megy tíz
héten át; hétről hétre jön az új hírlevél, és mindig beválik, amit
a küldője jósol.
A tizenegyedik héten azután ajánlat érkezik a baltimore-i
tőzsdeügynöktől, hogy fektess be pénzt nála, persze súlyos
megbízási összeggel, cserébe az igazlátó, tíz héten át
folyamatosan igazolódó piaci előrejelzésekért.
Elég jó üzletnek látszik, igaz? Ez a baltimore-i ügynök aztán
tudhat valamit; nem lehet kontár, hiszen tízből tízszer eltalálta,
hogy erősödik vagy gyengül a részvény. Voltaképp pontosan ki
is lehet számítani, hogy mennyi erre az esély: ha egy kontár
50%-os valószínűséggel jósol meg bármit, akkor annak a
valószínűsége, hogy kétszer egymás után beváljon a jóslata, a