vízben. Ha egy vállalat befektetési alapot hoz létre, akkor a
nyilvánossá tétel előtt sokszor házon belül tartja egy ideig; ezt
előkészítésnek, inkubációnak nevezik.{^6 } Egy ilyen alap élete
nem olyan derűs és biztonságos, mint a neve sugallhatja. A
vállalatok rendszerint egyszerre sok alapot tartanak ebben az
állapotban, sokféle befektetési stratégiával és kihelyezéssel. S az
alapok küzdenek egymással a vállalat méhében. Némelyik
csinos megtérülést mutat, azt gyorsan megnyitják a
nyilvánosság előtt, bőségesen dokumentálva az addigi
eredményeket. A csenevészebbeket azonban halálba segítik, és
a nyilvánosság arról sem fog tudni, hogy egyáltalán léteztek.
Mármost lehet persze, hogy az inkubátorból sikeresen
kilépő befektetési alapok azért jutnak ki, mert okosabb
befektetések. A befektetési alapokat kínáló cégek maguk is így
hihetik. Kinek jutna eszébe, hogy ne a maga eszét és
hozzáértését dicsérje, ha beüt a szerencse? Holott az adatok
tanúsága szerint épp fordítva van: ha a nyilvánosság egyszer
ráteszi a kezét az inkubátoralapokra, akkor azok már nem
tartják meg a színre lépés előtti kitűnő teljesítményüket, hanem
csak annyit hoznak, mint egy átlagos alap.{^7 }
Mit mond ez neked, ha olyan szerencsés vagy, hogy van
némi befektetni való pénzed? Azt, hogy jó lesz ellenállni a
vadonatúj alap csábításának, még ha azt fitogtatja is, hogy 10%-
kal az átlag fölött jövedelmezett a legutóbbi tizenkét hónapban.
Jobb a pénzügyi tervezésben is követni azt a máshonnan már
untig ismert és egyáltalán nem szexi tanácsot, hogy „fogyassz