sok zöldséget, és válaszd a lépcsőt”: ne vadássz tehát
csodarendszerekre vagy aranykezű tanácsadóra, inkább fektesd
a pénzedet unalmas, a piacon nem túl magasan jegyzett alapba,
és feledkezz meg az egészről. Ha káprázatos hozamokkal
kecsegtető inkubátoralapba teszed a pénzt, akkor olyan leszel,
mint a hírlevél címzettje, aki a baltimore-i tőzsdeügynök révén
akarja befektetni apránként félretett pénzét; levettek a lábadról
a látványos eredmények, de azt nem tudod, hogy milyen sokszor
kellett próbálkoznia az ügynöknek, hogy ezekhez az
eredményekhez jusson.
Sok szempontból olyan ez, mint szókirakóst (Scrabble-t)
játszani az én nyolcéves fiammal. Ha elégedetlen a zsákból
kihúzott betűkkel, akkor visszateszi őket, és ezt addig
ismételgeti, míg végre neki tetsző betűket nem kap. Ez az ő
felfogása szerint teljesen rendben is van: mindig behunyja a
szemét, sohasem látja tehát, hogy mit fog kihúzni! Ám ha elég
alkalmat adsz magadnak, akkor végül csak beleakadsz majd a
várva várt Z-be. De nem azért, mert szerencsés vagy, hanem
mert csalsz.
A baltimore-i ügynök csapdája beválik, mert – mint minden
jó csel – nem próbál meg nyíltan csőbe húzni. Vagyis nem akar
valami hamisat mondani; inkább igazat mond, de úgy, hogy
abból – ez a cél – te helytelen következtetésre juss. Az tényleg
valószínűtlen, hogy valaki tízszer egymás után pontosan
megjósolja a részvénymozgást, vagy hogy a hat lóversenyen
fogadó bűvész mindig eltalálja a győztes lovat, vagy hogy egy
befektetési alap 10%-kal jobb legyen a piaci átlagnál. A hiba a
blacktrush
(BlackTrush)
#1