úttörője és az utóbb Bayes-statisztikáknak nevezett terület nagy
pártfogója.[^1 ] Időnként megjelent a kibernetika atyja, Norbert
Wiener az MIT-ről. Olyan csoport volt ez, ahol Milton Friedman,
a későbbi közgazdasági Nobel-díjas gyakran csak a negyedik
legokosabb ember volt a szobában.
A szoba legokosabb emberének általában Wald Ábrahámot
tartották. Wald volt Wallis tanára a Columbián, és a csoport
matematikai eminenciásaként működött. „Ellenséges idegenként”
formálisan el volt tiltva azoktól a bizalmas jelentésektől,
amelyeket ő maga írt; az SKCS-ben az a vicc járta, hogy a
titkárnőknek azonnal ki kell tépniük Wald kezéből minden egyes
papírlapot, amint azt teleírta.{^5 } Wald bizonyos szempontból nem
látszott sikerrel kecsegtető munkatársnak. Mindig is az
absztrakció felé hajlott, nem kedvelte a közvetlen
alkalmazásokat. Ám motivációja, hogy tehetségét a
tengelyhatalmak ellen hasznosítsa, nyilvánvaló volt. És amikor
egy kósza ötletből rendes matematikát kellett fabrikálni, arra
Wald volt a megfelelő ember.
Íme a feladat.{^6 } Mivel nem akarjuk, hogy az ellenséges vadászok
lelőjék a repülőgépeinket, páncélzattal látjuk el azokat. A páncél
azonban megnöveli a gép súlyát, ettől nehezebben
manőverezhető, és több üzemanyagot fogyaszt. Ha túl sok a
páncélzat, az is baj; ha túl kevés, az is. Valahol a kettő között van
az optimum. És azért zártak össze egy csomó matematikust egy
New York-i lakásba, hogy megtalálják ezt az optimumot.