lehető legjobb eredményt adó kísérletekről adtak számot;
pontos névlistájukat még azelőtt kiválasztották, hogy bármiféle
tesztet lefuttattak volna.{^15 } És ez nagyon is igaz lehet. Mégis
egészen más fényben tünteti fel a Biblia kódjának csodaszámba
menő sikerét. Az, hogy a Tórából – és a Háború és békéből –
kibányászható a rabbik nevének valamelyik változata, az nem
meglepő. A csoda az – már ha van itt csoda –, hogy Witztumnak
és kollégáinak valami miatt éppen azokra a névváltozatokra
esett a választásuk, amelyek a lehető legjobban összeillenek a
Tórával.
Van itt egy elvarratlan, az Olvasót esetleg még nyugtalanító
szál. McKay és Bar-Natan kidolgozott egy izgalmas érvet: azt,
hogy a Witztum-féle tervezésben maradt mozgástér elég a
Biblia kódjának megmagyarázásához. De Witztumék
szabványos statisztikai tesztre támaszkodva írták, amit írtak,
ugyanolyanokra, amelyekkel a kutatók mindent eldöntenek a
gyógyszerek hatásosságától kezdve a gazdaságpolitikáig.
Különben a Statistical Science nem közölte volna Witztumék
munkáját! Ha a cikk eredményei átmentek a teszten, akkor nem
vagyunk-e kötelesek elfogadni a szerzők következtetéseit, még
ha nem e világinak látszanak is? Vagy másképpen mondva: ha
most teljes nyugalommal elutasítanánk a Witztum-féle vizsgálat
következtetéseit, akkor az mit mondana szabványos statisztikai
tesztjeink megbízhatóságáról?
Bizony azt mondja, hogy egy kicsit nyugtalankodnod kell a
tesztek miatt. És kiderül majd, hogy a kutatók és statisztikusok