Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

emberi ábrázatot mutat a halnak. Csakhogy az idegrendszert
jókora, több tízezer voxelre lehet felosztani. S a mérés
pillanatában valamelyik voxel elég jó eséllyel fog olyan
adatokkal szolgálni, amelyek jól összeillenek a fényképekkel.
Bennettnek és kollégáinak éppen ez sikerült: találtak két olyan
voxelcsoportot, amely remek empátiát mutatott az emberi
érzelmek iránt, az egyiket a lazac középső agykamrájában, a
másikat a felső gerincszakaszban. Bennett tanulmánya arra
akarta felhívni a figyelmet, hogy az eredmények
kiértékelésének bevett, szabványos módja, az, ahogyan határt
húzunk a valóságos jelenségek és a véletlen találat között,
manapság a szinte erőfeszítés nélkül elérhető hatalmas
adathalmazok súlya alatt nyög. Nagyon alaposan végig kell
gondolnunk, hogy bizonyítási módszereink vajon elég
szigorúak-e – ha egyszer azoknak még egy együttérző, jóllehet
holt lazac is eleget tehetett.
Minél nagyobb teret engedünk a meglepetésnek, célszerű
annál magasabb küszöböt állítani elébe. Ha egy minden
tekintetben átlagos internethasználó elhagyja étrendjéből az
észak-amerikai magvakat, majd arról számol be, hogy nyolc
kilót fogyott, sőt az ekcémája is elmúlt, akkor ezt még nem kell
döntő érvnek tekinteni a kukoricamentes étrend mellett. Valaki
ír egy könyvet erről az étrendről, több ezer ember megveszi azt,
és kipróbálja; nagyon nagy rá az esély, hogy már csak merő
véletlenségből is akad valaki, aki valami fogyást tapasztal, és
még a bőre is szebb lesz. És akkor ez a valaki bejelentkezik
majd, mondjuk, mint saygoodbye2cor452, és lelkesen érvel a