Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

hogy azoknak a napoknak valamilyen nagy sokaságában,
amelyeknek az időjárása hasonlít a maiéhoz, a másnapi esőnek
20% volt a részaránya. De ezzel is megakadnánk, ha egyszer
valaki ezt kérdezné meg: „Mi a valószínűsége annak, hogy az
emberi faj kihal a következő néhány ezer évben?” Ezt – szinte a
természetéből adódóan – nem lehet kísérleti úton eldönteni. A
valószínűséget olyan eseményekről szólva is használjuk,
amelyeket már nem is lehet a véletlen játékának tekinteni. Mi a
valószínűsége annak, hogy az olívaolaj fogyasztásával
megelőzhető a rák? Mi a valószínűsége annak, hogy
Shakespeare műveinek tényleg Shakespeare a szerzője? Mi a
valószínűsége annak, hogy Isten írta a Bibliát és teremtette a
Földet? Nem könnyű elhatározás persze ugyanazon a nyelven
beszélni az ilyesmiről, mint a pénzfeldobás vagy a kockadobás
lehetséges kimeneteleiről. És mégis hajlamosak vagyunk azt
mondani, hogy „valószínűtlennek látszik”, „alighanem ez lesz”.
S ha már kiejtettünk ilyesmit a szánkon, hogyan állhatnánk
meg, hogy ne kérdezzük meg: „Mennyire valószínű?”
Más persze kérdezni, és más válaszolni. Nemigen tudunk
olyan kísérletet elgondolni, amellyel közvetlenül
megtudhatnánk, mi a valószínűsége annak, hogy a Mennyei
Atya csakugyan mennyei (és csakugyan atya, ha már erről van
szó). Meg kell tehát tennünk a legtöbbet, ami tőlünk telik – vagy
legalább azt, amit a hagyományos statisztikai gyakorlat
legtöbbnek tekint. (Amint látni fogjuk, e körül még vita van.)
Azt mondtuk, valószínűtlen, hogy a középkori rabbik neve
benne legyen a Tórában. De tényleg valószínűtlen? Sok vallásos