Arbuthnot adatai kétségkívül a földbe döngölték azt a feltevést,
hogy a gyermek neme véletlenszerűen határozódik meg,
éspedig ugyanakkora eséllyel lenne fiú, mint leány. De miért is
kellene ugyanakkorának lennie ennek a két valószínűségnek?
Nicolaus Bernoulli egy ettől különböző nullhipotézist vetett fel:
igen, a gyermek neme véletlenszerűen dől el, de 18/35
valószínűséggel lesz fiú, és csak 17/35 valószínűséggel lesz
leány. Bernoulli nullhipotézise éppoly ateista, mint Arbuthnoté,
csak éppen tökéletesen illeszkedik az adatokhoz. Ha az ember
82-szer feldob egy pénzérmét, és 82-szer fej jön ki, akkor
érdemes arra gondolni, hogy „valami talán nincs rendben ezzel
az érmével”, s nem arra, hogy „Isten szereti a fejet”.[^51 ]
Bár Arbuthnot érvelését végül is általában véve mégsem
fogadták el, a szelleme fennmaradt. Arbuthnot nemcsak a Biblia
kódfejtőinek szellemi atyja, hanem a „teremtéstudósoké” is; ők
még ma is arra hivatkoznak, hogy a matematika megköveteli
Isten létezését, éspedig azért, mert egy Isten nélküli világ csak
nagyon kis valószínűséggel lehetne pont olyan, amilyet magunk
körül látunk.[^52 ]{^7 }
De a szignifikancia vizsgálata egyáltalán nem korlátozódik a
teológiai tanok védelmezésére. Még a teremtéshívők bozontos
fejű, istentelen ördöge, Darwin is hozott fel lényegében
ugyanilyen alakzatú érveket a maga munkája mellett:
Nemigen hihető, hogy egy hamis elmélet olyan kielégítően magyarázhatná a
fent részletezett tények tömegét, mint azt a természetes kiválasztás teszi.
Mostanában valaki ugyan azt mondta, ez bizonytalan okoskodás, de ugyanígy