gondolkodunk az élet mindennapi eseményeiről is, és a legjelesebb
természettudósok is gyakran így okoskodtak.{^8 }Más szóval, ha a természetes kiválasztás elmélete helytelen
volna, akkor – gondoljuk el – mennyire valószerűtlen volna egy
olyan biológiai világba belebotlani, amelyik ennyire
összhangban van az elmélet következtetéseivel!
R. A. Fisher azzal alkotott maradandót, hogy a
szignifikanciateszteket formális tennivalóvá alakította,
belefoglalta őket egy olyan rendszerbe, amelyben objektív
ténnyé vált egy kísérleti eredmény szignifikanciája vagy
inszignifikanciája. A nullhipotézis szignifikanciatesztje a Fisher-
féle alakban már majdnem egy évszázada alapmódszer a
tudományos kutatás eredményeinek értékelésében. Egy
általánosan használatos tankönyv egyenesen „a pszichológiai
kutatás gerincének” mondja.{^9 } Olyan zsinórmérték ez, amellyel
elválasztjuk a sikeres kísérletet a kudarcostól. Valahányszor
orvostudományi, pszichológiai vagy gazdasági kutatási
eredményekbe botlasz, szinte biztosan olyasmit olvasol bennük,
ami átment valamilyen szignifikanciateszten.
De a Darwin felemlegette nyugtalanság – „ez bizonytalan
okoskodás” – voltaképpen sohasem szűnt meg. Amióta ez a
módszer szabvánnyá vált, szinte mindvégig akadtak, akik
kapitális hibának bélyegezték. David Bakan pszichológus „a
pszichológia válságáról” írt 1966-ban, és az ő nézetei szerint az
voltaképpen a „statisztikai elmélet válsága”: