között. A „csoport” például a matematikus szemében is
bizonyos dolgok csoportja, de az egy nagyon sajátságos
értelemben vett együttes, például az egész számok csoportja
vagy egy geometriai alakzat szimmetriáinak csoportja. Nem
akármiféle dolgok sokaságát értjük rajta – mondjuk, az OPEC-et
vagy az ABBA együttest –, hanem olyan dolgokét, amelyeknek
megvan az a tulajdonságuk, hogy bármely kettőhöz
hozzákapcsolható egy harmadik, olyanformán, ahogyan két
számhoz az összegük vagy két szimmetriaművelethez az a
harmadik, amelyik a kettő egymás utáni elvégzéséből adódik.
[ 53 ] Ugyanez áll a sémára, nyalábra, gyűrűkre és vermekre; ezek
mind olyan matematikai objektumok, amelyek csak nagyon
bizonytalan viszonyban vannak azokkal a dolgokkal,
amelyekről a nevüket kapták. Néha ennek az általunk választott
nyelvnek van valami bukolikus íze: a modern algebrai
geometria például sokszor dolgozik mezőkkel, kévékkel,
magokkal és szárakkal. A szóhasználat máskor meg valósággal
harcias; egyáltalán nem ritka olyasmit hallani, hogy egy
megoldás felrobban. Egy repülőtéren egyszer nagyon kínos
helyzetbe is kerültem egy kollégámmal: beszélgetés közben
kiejtette a száján ezt a matematikus körökben szokásos, teljesen
ártalmatlan kifejezést, csakhogy azt más úgy érthette, hogy a
gép felrobbantásáról volt szó.
Szóval szignifikancia. A mindennapi életben ezt nagyjából
arra mondják, ami „fontos” vagy „jelentős”. De a
szignifikanciateszt, ahogyan azt a kutatók használják,