által felügyelt bölcsőde kétszer olyan messze van a lakástól,
mint a kicsit kérdéses otthoni gyermekfelügyelet? Az
autóbalesetek 2010-ben 79 csecsemőt öltek meg az Egyesült
Államokban; ha a baba csak 20%-kal több idő tölt az autóban a
nagyobb távolság miatt, akkor máris semmissé tettük a
tetszetősebb bölcsőde előnyeit.
A szignifikanciateszt tudományos eszköz, és mint minden
eszköznek, ennek is van valamekkora pontossága. Ha
érzékenyebbé tesszük a tesztet – megnöveljük például a vizsgált
populáció nagyságát –, akkor azzal még kisebb hatásokat is
érzékelhetővé tehetünk. Ez a dolog ereje, de a veszélye is. Az
igazság az, hogy a nullhipotézis, ha betű szerint vesszük,
alighanem szinte mindig hamis lesz. Ha egy erős hatóanyagot
juttatunk a véráramba, akkor az nyilván befolyásolja majd
valamennyire, hogy a betegnek lesz-e nyelőcsőrákja vagy
trombózisa, esetleg rossz szagúvá válik-e a lehelete. A test
minden része hat az összes többire, mint egy összetett
visszacsatolásos irányító- és vezérlőrendszerben. Bármit tesz az
ember, az vagy rákot okoz, vagy meggátolja a rákot. Elviekben,
ha elég alapos vizsgálatba kezdenénk, akkor
megállapíthatnánk, hogy mi a válasz. De ezek a hatások
rendszerint olyan csekélyek, hogy nyugodtan elhanyagolhatjuk
őket. Attól, hogy észlelhetők, még nem biztos, hogy számítanak.
Bárcsak visszamehetnénk az időben a statisztikai
szóhasználat kialakulásának koráig, és előírhatnánk, hogy a
0,05-nál kisebb p-értékű Fisher-teszten átment eredményt
„statisztikailag figyelemre méltónak” vagy „statisztikailag
blacktrush
(BlackTrush)
#1