Schubertet hallgatott, és kamaszos hevületű verseket írt az
egyetem irodalmi újságjába („Éjszaka megállt, lélegzet-
visszafojtva / Földi párjának mormolva / »Kimerít a
szerelem!«”).{^19 } Egyetlen pszichológiai tárgyat sem vett fel. A
Hamilton College után a Bread Loaf írói értekezlethez
csatlakozott, és ott írt „egy egyfelvonásost egy sarlatánról, aki
belső elválasztású mirigyek révén megváltoztatta az emberek
személyiségét”,{^20 } sikerült továbbá kiadatnia néhány novelláját
Robert Frostról. Frost nagyon elégedett levelet írt neki, dicsérte
az írásait, és a következő tanácsot adta: „Az író attól a
képességtől író, hogy erőteljesen és közvetlenül ír valami
megmagyarázhatatlan és szinte leküzdhetetlen előítélettől
indíttatva. [...] Úgy gondolom, hogy mindenkinek van
valamilyen előítélete, és fordít is időt arra, hogy annak a
nevében beszéljen és írjon. De a legtöbb ember abbahagyja ezt,
mihelyt elkezd más emberek előítéletei alapján cselekedni.”{^21 }
Ezen felbátorodva Skinner 1926 nyarán beköltözött szülei
scrantoni házának padlásszobájába, és elhatározta, hogy írni
fog. De kiderült, hogy egyáltalán nem könnyű rátalálnia
személyes előítéleteire, s ha rájuk talál is, nem könnyű nekik
irodalmi alakot adnia. Scrantonban semmire sem jutott, írt
néhány történetet, meg egy szonettet John Mitchell
szakszervezeti vezetőről, de főleg hajómodellek építésével verte
el az időt meg távoli rádióállomásokból, Pittsburghből és New
Yorkból jövő jelek behangolásával; a rádió volt az akkori idők
vadonatúj eszköze a teendők halogatására.