Itt is vannak, mindjárt három részre osztva, először a jók,
azután a közepesek, végül a rosszak:
Jók: TTTT, NTTT, TNTT, TTNT, TTTN
Közepesek: TTNN, TNTN, TNNT, NTTN, NTNT, NNTT
Rosszak: TNNN, NTNN, NNTN, NNNT, NNNNAz 50%-os hatékonysággal dobóknak, például Dr. J.-nek a
dobásai között mind a 16 lehetséges négyesnek ugyanazzal a
valószínűséggel kell megjelennie, mivel egy-egy dobásból
ugyanakkora eséllyel lesz találat (T), mint amekkorával nem
lesz (N). Vagyis azt várjuk, hogy nagyjából 5/16, azaz 31,25%
valószínűséggel lesz Dr. J. négyese jó, 37,5% valószínűséggel
közepes, és 31,25%-os valószínűséggel rossz.
De ha Dr. J.-nek időnként forró lesz a keze, akkor nyilván azt
várjuk, hogy megnőjön a jó négyesek száma, azoknak a
mérkőzéseknek a jóvoltából, amelyeken egyszerűen képtelen
volt hibázni. Minél inkább hajlamos vagy a forró vagy a hideg
kézre, annál inkább lesznek TTTT vagy NNNN négyeseid, és
minél kevésbé vagy rá hajlamos, annál több lesz a TNTN-szerű
négyesed.
A szignifikanciateszt a következő kérdésre vár választ
tőlünk: Ha a nullhipotézis helyes volt, vagyis nincs forró kéz,
akkor valószínűtlen-e, hogy olyan eredmény adódjék, amilyet
ténylegesen tapasztaltunk? És a válasz az, hogy nem. A
tényleges adatokban a jó, a rossz és a közepes négyesek száma
olyan gyakoriságú, amilyet a valószínűségek diktálnak, és az