Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

eltérések túl csekélyek, semhogy statisztikailag szignifikánsnak
vehetnénk őket.
„Ha ez az eredmény meglepő – írja a GVT szerzőhármas –,
akkor az abból fakad, hogy a tapasztalt és jól tájékozott
megfigyelők rendíthetetlenül hisznek a forró kézben, jóllehet
hitük alaptalan.” És való igaz, ez az eredmény a pszichológusok
és a közgazdászok körében gyorsan elfogadottá vált, a
kosárlabda világában azonban csak lassan talált támogatókra.
Tversky ettől a legkevésbé sem zavartatta magát: ő szereti a jó
küzdelmet, bármi legyen annak a kimenetele. „Ezer vitám volt
már erről – mondta –, mindegyiket megnyertem, és nem
győztem meg senkit.”
De a GVT szerzőhármas, akárcsak korábban Skinner, a
kérdésnek csupán a felét válaszolta meg: azt ugyanis, hogy mi
van akkor, ha a nullhipotézis helyes, vagyis nincs forró kéz.
Akkor, ahogyan megmutatták, az eredmények nagyon jól
egyeznének a valóságos adatokból kapott eredményekkel.
De mi van akkor, ha a nullhipotézis hibás? A forró kéz, már
ha létezik, rövid ideig tartó állapot, és a hatás csupán kicsi, ha
szigorúan csak a számok felől nézzük. A kosárlabdaliga
leggyengébb dobója 40%-kal talál a kosárba, a legjobb 60%-kal;
ez a kosárlabdában jókora eltérés, de a statisztikában már nem.
Hogyan festenének ezek a dobássorozatok, ha a forró kéz
valóságos jelenség lenne?
Két számítástudományi kutató, Kevin Korb és Michael
Stillwell egzakt módon megvizsgálta ezt egy 2003-as