os évi növekedés.[^2 ] Ezért jó üzletnek tűnhet, ha készpénzünket
ezekbe az alapokba fektetjük be.
Hát nem az. A Savant Capital egy 2006-os tanulmánya kicsit
más megvilágításba helyezte ezeket a számokat.{^9 } Gondoljunk
bele, hogyan generálja a Morningstar a számait. 2004-et írunk,
vesszük az összes nagyvállalati kategóriába tartozó alapot, és
megnézzük, mennyit nőttek az elmúlt tíz év alatt.
Valami azonban hiányzik a képből: azok az alapok, amelyek
már nem léteznek. A befektetési alapok sem élnek örökké.
Egyesek virágoznak, mások megszűnnek. És általában a
tönkremenők azok, amelyek nem fialnak pénzt. Így ha a
befektetési alapok évtizedes teljesítményét az időszak végén is
létezők alapján próbáljuk megítélni, az ugyanolyan, mintha a
pilótáink kitérési manővereit a visszatérő gépek golyónyomainak
száma alapján értékelnénk. Mit is jelentene, ha soha nem
találnánk egynél több golyónyomot egyetlen gépen sem?
Semmiképpen sem azt, hogy a pilótáink zseniálisan képesek
kijátszani az ellenséges tüzet, hanem inkább azt, hogy a kétszer
eltalált gépek kigyulladtak és lezuhantak.
A Savant-tanulmányból kiderült, hogy ha a döglött alapok
teljesítményét is figyelembe vesszük, akkor a hozamráta 134,5%-
ra esik vissza, ami a már nem kiemelkedő évi 8,9%-nak felel meg.
Az újabb kutatások is megerősítették ezt: a Review of Finance
folyóiratban 2011-ben megjelent, több mint 5000 alapot vizsgáló
összefoglaló tanulmány kimutatta, hogy a 2641 túlélő
alaphozamrátája mintegy 20%-kal magasabb, mint ha az
időközben megszűnt alapokat is figyelembe vesszük.{^10 } A