Michell kritikus gondolata – hogy ugyanis egy csillagegyüttes
akkor is tűnhet csillagcsoportosulásnak, ha a csillagok
véletlenszerűen oszlanak el a látóterünkben – nem csak az
égboltra igaz. Ez a jelenség volt a sarokpontja a Gyilkos számok
(eredeti címén Numb3rs) matematikai-rendőrségi
tévésorozat[^60 ] próbaepizódjának. A rendőrségi központban fali
térképen feltüntetik egy szörnyű támadássorozat helyszíneit, de
azok teljesen szétszórtak, egyáltalán nem koncentrálódnak,
következésképpen ravasz magányos sorozatgyilkos lehet a
tettes, aki szándékosan választ ki egymástól távoli helyeket, s
nem pszichopaták ölnek véletlenszerűen, egymásról mit sem
tudva, ha éppen rájuk jön. Ez bűnügyi történetnek egy kicsit
mondvacsinált, de matematikai szempontból kifogástalan. A
véletlen adatokban felbukkant „csomósodás” még olyan
körülmények között is tanulságos lehet, amilyenek között
voltaképp nincs semmi véletlenszerűség – például a
prímszámok viselkedésében. 2013-ban Yitang „Tom” Zhang{^6 }
(Jitang „Tom” Csang), a New Hampshire-i Egyetem népszerű
matematikus oktatója megdöbbentette a matematikai elméletek
művelőit: bejelentette, hogy sikerült bebizonyítania egy sejtést a
prímszámok közötti hézagok korlátjáról. Zhang a Pekingi
Egyetem sztárhallgatója volt, majd 1980-ban az Egyesült
Államokba ment, hogy ott PhD-fokozatot szerezzen, s azután
már keveset hallatott magáról. 2001 után egyetlen cikket sem
jelentetett meg. Végül otthagyta az egyetemi matematikát, és
inkább szendvicset árult egy Subway üzletben, mígnem egy