Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

(pontosabban: genetikai polimorfizmust), hogy kiderítsék,
melyik van kapcsolatban a szkizofréniával. Ioannidis azt
mondja, hogy azokból nagyjából tíznek lehet valamilyen
klinikailag lényeges hatása.
És a többi 99 990? Azoknak semmi közük a szkizofréniához.
De 20-ból 1 – s ez itt ötezerre rúghat – át fog menni a statisztikai
szignifikancia p-értékhez kötött tesztjén. Más szóval a
közzétételig esetleg eljutó „Uramisten, felfedeztem a
szkizofrénia génjét!” eredmények között ötszázszor annyi a
hibás, mint a helytálló.
És mindezt abban a hiszemben mondjuk, hogy a
szkizofréniával valóban összefüggő gének mind átjutnak majd a
teszten! De mint azt Shakespeare és a kosárlabda példáján már
láthattuk, nagyon is lehetséges, hogy egy tényleges hatás – ha a
vizsgálat nem elég nagy teljesítményű ahhoz, hogy kimutassa –
statisztikailag inszignifikáns lévén az elutasítás sorsára jut. Ha a
vizsgálatok a kelleténél kisebb teljesítményűek, akkor a
szkizofréniával tényleg kapcsolatban álló gének e
vizsgálatoknak csak a felében mennek át a teszten; ám ez azt
jelenti, hogy azokból a génekből, amelyeket a p-érték alapján a
szkizofrénia okának lehet tartani, csak öt lesz elismerten
szkizofréniaokozó – szemben azzal az ötezer „tettetővel”,
amelyik csak a szerencse folytán ment át a teszten.
A releváns mennyiségek áttekintésére érdemes köröket
rajzolni négyzetekbe: