elnökjelöltet támogatni: a fogamzóképes szakasz csúcsán
lévőknek 40,4%-a támogatta Romney-t, a nem fogamzóképes
időszakukban megkérdezett nőknek viszont csak a 23,4%-uk.[^67 ]
A minta kicsi volt, mindössze 228 nő, de a különbség nagy: elég
nagy ahhoz, hogy az eredmény a 0,3-es értékkel átmenjen a p-
értékre alapuló teszten.
És ez itt a baj – a túl nagy különbség. Az tényleg kézenfekvő
volna, hogy a Mitt Romney mellé álló férjezett nőknek majdnem
a fele a hónap nagy részében Obamát támogatja? Ezt senki nem
vette volna észre?
Ha a peteéréssel tényleg jobbra lendülne a politikai inga,
akkor alighanem jóval kisebb lenne a kitérése. De a
vizsgálatban használt elég szűk körű minta azt jelenti, hogy a
hatás erősségének jóval valószerűbb becslése már kihullott
volna a rostán, paradox módon a p-érték szűrője miatt. Más
szóval, biztosak lehetünk benne, hogy a tanulmányban említett
nagy hatás jórészt vagy teljes egészében a zajos jelből adódott.
De a zaj épp akkora valószínűséggel sodor távolabbra a
tényleges hatástól, mint amekkorával feltárja az igazat.{^5 }
Vagyis semmivel sem látunk tisztábban, ha az eredmény
statisztikailag roppant szignifikáns ugyan, de csak igen kevéssé
elfogadható.
A kutatók ezt a problémát a „nyertes átkának” nevezik; és ez
az egyik oka annak, hogy a hatásos, nagy hangon előadott
kísérleti eredmények gyakran köddé válnak a kísérlet
megismétlésekor. Egy jellegzetes esetben egy, a pszichológus