lehetnek, vagyis a valóságban a helytállók nem ilyen
hányadban maradnak alul. De a megismételhetőséggel tényleg
válságba kerültünk. Egy 2012-es vizsgálatban a kaliforniai
Amgen biotechnológiai cég kutatói igyekeztek reprodukálni
néhányat a rák biológiájának 53 legnevezetesebb kísérleti
eredménye közül.{^7 } Másoktól függetlenül végzett kísérleteikben
ez csak hat korábbi eredménnyel sikerült. Hogyan történhetett
meg ez? Biztosan nem az erre az ok, hogy a genomkutatók vagy
a rákkutatók agyatlanok volnának. A megismételhetőség
válsága részben annak a ténynek a visszatükröződése, hogy a
tudomány nehéz kenyér, és a legtöbb elgondolásunk rossz –
legnagyobbrészt még azok is, amelyek túlélik az első
megpiszkálást.
De van a tudomány világában néhány olyan szokás, amely
még mélyebbé teszi a válságot, és ezeken a szokásokon lehetne
éppen változtatni. Először is, rossz a publikációs gyakorlat.
(Nézd csak meg az xkcd képregényét a könyv 187. oldalán.)
Tegyük fel, hogy húsz genetikai markert vizsgálsz – hogy vajon
összefüggnek-e valamilyen, téged érdeklő rendellenességgel –,
és csak egy olyan eredményt kapsz, amelynek p < 0,05 a
szignifikanciája. Matematikailag tájékozott lévén átlátod, hogy
erre az „egy siker a húszból” eredményre abban az esetben
számíthatsz, ha egyik markernek sincs hatása, és csak nevetsz a
szalagcímen, ahogyan a képregény rajzolója elvárja.
S ez még inkább így van, ha ugyanazt a gént – vagy a zöld
színű zselés cukrot – hússzor teszed próbára, és csak egyszer