tetszése szerint döntsék el, melyik eredmény számít, és melyik
nem.
De egy tiszteletben tartott megállapodásszerű határ az idő
múlásával már valóságos dolognak tűnhet. Képzeld el, mi lenne,
ha ebben a szellemben társalognánk a gazdaságról! A
közgazdászok formális meghatározást is alkottak a recesszióra
(a gazdasági pangásra), s abban is van egy önkényesen
megállapított küszöb, mint a „statisztikai szignifikanciában”. Az
ember nem mondhatja azt, hogy „Nem izgat a munkanélküliek
aránya, sem a lakásépítések száma, a diákhitelekből adódó
összterhek és még csak az államháztartási hiány sem; ha nincs
recesszió, akkor erről nincs mit beszélni.” Csak egy bolond
beszél ilyet. Az ezzel szemben állók – évről évre többen lesznek,
és egyre hangosabban hangoztatják a véleményüket – azt
mondják, hogy a tudományos gyakorlat jó része pont ilyen
eszement dolog.
A nyomozó, nem a bíró
Nyilvánvalóan nem helyénvaló, ha azt mondjuk, hogy a „p <
0,05” az igazság szinonimája, a „p > 0,05” meg a hamisságé. A
visszavezetés a valószínűtlenre, ha érzésünk szerint vonzó is,
nem használható alapelvként az adatokban rejlő tudományos
igazság kikövetkeztetésében.
De lehet-e vajon más választásunk? Ha végeztél már
kísérletet, akkor tudhatod, hogy a tudományos igazság nem a