Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

bizonyítékokból? Erre azt a megdöbbentő választ adták, hogy
hagyjunk fel ezzel a kérdéssel. Szerintük a statisztika nem arra
való, hogy megmondja, miben higgyünk, hanem hogy
megmondja, mit tegyünk. A statisztika a döntéshozatallal
foglalkozik, nem kérdések megválaszolásával. A
szignifikanciateszt olyan szabály – nem több és nem kevesebb –,
amely megmondja annak, akit érdekel, hogy érdemes-e
használni egy gyógyszert, bevezetni egy felvetődött gazdasági
reformot vagy elindítani egy weboldalt.
Első hallásra őrültségnek tűnik tagadni, hogy a
tudománynak az igazságkeresés a célja; pedig ez a Neyman–
Pearson-féle felfogás nem áll olyan távol az élet más területein
szokásos gondolkodásmódtól. Mi a célja a bírósági eljárásnak?
Naivan azt mondhatnánk erre, hogy ki kell derítenie, vajon
valóban elkövette-e a vádlott azt, amiért bíróság elé került. De
ez nyilvánvalóan rossz válasz. A bizonyítékok felhasználásának
szabályai megtiltják, hogy az esküdtek meghallgassanak nem
megfelelően felvett tanúvallomásokat, még ha azokból
világosabban lehetne is látni, bűnös-e a vádlott vagy ártatlan. A
bíróság nem az igazság kiderítésére való, hanem
igazságszolgáltatásra. Vannak szabályaink, azokat be kell
tartani, és ha azt mondjuk, hogy a vádlott bűnös, akkor azzal –
ha gondosan válogatjuk meg a szavainkat – nem azt mondjuk,
hogy elkövette mindazt, amivel vádolták, hanem azt, hogy
annak rendje s módja szerint, szabályosan elítélték. Legyenek
bármilyenek a szabályok, némelyik bűnöst szabadon fogjuk
engedni, az ártatlanok némelyikét pedig börtönbe fogjuk zárni.