Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

eredmények nagyon érdekesek, és arra utalnak, hogy további
kutatásokra van szükség ebben az irányban.” Hogy nem is igen
olvasod el azt a részt – mert azt gondolod, hogy
elmaradhatatlan, de semmitmondó figyelmeztetés?
Holott a kutatók nem ok nélkül mondják mindig ezt, hanem
mert lényeges és igaz! A provokatív és statisztikailag „hű, de
mennyire szignifikáns” eredmények nem végkövetkeztetései a
kutatási folyamatnak, csupán a kezdetei. Ha egy eredmény új és
fontos, akkor más kutatóknak más laboratóriumokban ki kell
tudniuk próbálni, és újratesztelni a jelenséget és változatait, és
ki kell deríteniük, hogy az eredmény csak egyszeri, véletlen
szerencse volt, vagy tényleg kiállja a Fisher-féle próbát: azt,
hogy „csak ritkán nem képes”. Ezt nevezik a kutatók
replikációnak: ha egy hatás többszöri próbálkozással sem
replikálható, akkor a tudomány bocsánatkérések közepette
meghátrál. A replikációs folyamat a tudomány
immunrendszerének mondható: elárasztja az újonnan
bevezetett alanyokat, és kiöli közülük azokat, amelyek nem
tartoznak a tudományhoz.
Legalábbis ez az eszmény. A gyakorlatban a tudomány
immunrendszere egy kissé megroggyant. Bizonyos kísérleteket
persze nehéz megismételni. Ha azt kutatod, hogy a négyévesek
mennyire türelmesek, ha le kell mondaniuk valaminek az
azonnali eléréséről, és az így szerzett adatokat harminc évvel
később össze akarod vetni azzal, hogy ki milyen életutat jár be,
akkor nem fogod törni magad a replikációért.