bekövetkezik – s nem azzal, hogy mi az Y bekövetkezésének
valószínűsége, ha X biztosan bekövetkezik.
Ha ez ismerősnek tűnik, hát az is; ezzel a problémával
találkoztunk a valószínűtlenre való visszavezetéskor. A p-érték
a következő kérdésre ad választ:
„Annak a valószínűsége, hogy a megfigyelt kísérleti
eredmény adódik, ha tudjuk, hogy a nullhipotézis helyes.”
De amit tudni akarunk, az a másik feltételes valószínűség:„Annak a valószínűsége, hogy a nullhipotézis helyes, ha egy
bizonyos kísérleti eredményt már sikerült megfigyelni.”
Akkor van csak baj, ha a második mennyiséget
összetévesztjük az elsővel. És ez a tévesztés mindenütt jelen
van, nem csak a tudományos vizsgálatokban. Ha a kerületi
ügyész az esküdtek előtt roppant magabiztosan kijelenteni,
hogy „Csak egy az ötmillióhoz, ismétlem, EGY AZ
ÖTMILLLLIÓHOZ annak az esélye, hogy egy ÁRTATLAN EMBER
DNS-e megegyezzék a helyszínen talált DNS-sel”, akkor az 1.
kérdésre ad választ: mekkora eséllyel látszhat egy ártatlan
ember bűnösnek? De az esküdteknek a 2. kérdésre kell választ
találniuk: Mekkora eséllyel lehet egy bűnösnek látszó vádlott
ártatlan? És a kerületi ügyész ennek megválaszolásában nem
segíti őket.[^73 ]