Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

elsajátítottad Newton elméletét, akkor olyan feladatok
megoldására is tudod alkalmazni, amelyektől jojózna a fejed, ha
nem lennének a segítségedre az egyenletek. Ugyanígy, agyunkba
beépült mechanizmusokkal tudjuk egy bizonytalan esemény
bekövetkezésének a valószínűségét megbecsülni. Ezek a
rendszerek azonban meglehetősen gyengék és megbízhatatlanok,
különösen a rendkívül ritka eseményeknél. Ezért az intuíciónkat
néhány izmos, jól irányzott tétellel és technikával
megtámogatjuk, azaz kiépítjük a valószínűség matematikai
elméletét.
A matematikusok speciális érintkezési nyelve remek eszköz a
bonyolult gondolatok precíz és gyors átadására. Idegensége miatt
ugyanakkor a kívülállókban azt a benyomást keltheti, hogy
ennek a gondolatkörnek semmi köze sincs a köznapi
gondolkodásmódhoz. Ez teljes tévedés.
A matematika olyan, mint egy atommeghajtású protézis,
amelyet a józan eszünkhöz kapcsolva megsokszorozza annak
hatósugarát és erejét. Ereje, néha félelmetes jelölései,
absztrakciói dacára a matematika mint szellemi tevékenység alig
különbözik attól a módtól, ahogyan a jóval földhözragadtabb
problémáinkat kezeljük. Érdemes felidéznünk azt a képet,
ahogyan az Iron Man átlyukasztja a téglafalat. Egyfelől a falat
ténylegesen áttörő erőt nem Tony Stark izmai adják, hanem egy
sor tökéletesen szinkronizált, kompakt bétarészecske-generátor
által működtetett szervomechanizmus. Másfelől viszont Tony
Stark nézőpontjából ő ugyanúgy töri a falat, mintha fegyverzet
nélkül tenné. Csak úgy sokkal, de sokkal nehezebben menne.