Rádiópszichika és a Bayes-tétel
Honnan ered a terroristák vörös listájának látszólagos
paradoxonja? Az igazán indokoltnak látszó p-értékes
mechanizmus miért működik ennyire rosszul ebben a
közegben? Mindjárt kiderül, mi a nyitja. A p-érték csak azt veszi
tekintetbe, hogy a Facebook az emberek hányadrészét jelöli
meg (nagyjából 1-et 2000-ből), de azt már egyáltalán nem, hogy
mekkora a terroristák részaránya. Ha megpróbálod eldönteni,
hogy a szomszédod a házból vajon titkos terrorista-e, akkor van
egy fontos előzetes adatod erről: az, hogy az emberek
legnagyobb része nem terrorista! A magad szakállára figyelmen
kívül hagytad ezt a tényt. Ahogyan R. A. Fisher mondta, minden
feltevést meg kell vizsgálnod azoknak a „bizonyítékoknak a
fényében”, amelyeket már tudsz róluk.
De hogyan tedd meg ezt?
Ez a rádiópszichika történetéhez vezet el bennünket.
1937-ben a világ valósággal tobzódott a telepátiában. J. B.
Rhine pszichológus a New Frontiers of the Mind (Az elme új
határai) című könyvében megnyugtatóan józan hangon és
mennyiségi szemlélettel rendkívüli kijelentéseket fogalmazott
meg a Duke Egyetemen ESP-vel (hatodik érzékkel) végzett
kísérleteiről; a könyv rendkívül jól fogyott, és a Book-of-the-
Month Clubnak (Hónap Könyve Klub) is rá esett a választása.
Rhine könyvének jóvoltából a pszichikai erő kedvenc téma volt
a koktélpartikon szerte az Egyesült Államokban.{^8 } Upton