egymással versengő elméleteknek a megítélését, amelyek
egymást kergetik róluk alkotott szellemi világképünkben.
Némely elméletünkben szilárdan, nemegyszer
megingathatatlanul hiszünk („a nap holnap is felkel”, „ha
valamit elejtesz, akkor az le fog esni”), más elméletekben
kevésbé („ha tornagyakorlatokat végzek, akkor könnyebben
elalszom majd”, „telepátia nem létezik”). Van elméletünk nagy
és kis dolgokról, olyasmiről, amivel mindennap találkozunk, és
olyasmiről is, amivel csak egyszer az életben. És ahogyan az
elméletek mellett vagy éppenséggel ellenük szóló
bizonyítékokkal kerülünk szembe, hol erősödik bennük a
hitünk, hol elbizonytalanodik.
A rulettkerékről általában az az elfogadott elmélet, hogy az
egyrészt jól ki van egyensúlyozva, másrészt hogy a golyó
egyforma eséllyel áll meg fekete és vörös rekeszben. De vannak
ezt elutasító elméletek is; azok úgy tartják, hogy a kerék
részrehajló: gyakrabban áll meg az egyik színen, mint a
másikon.[^75 ] Egyszerűsítsük a dolgot: tegyük fel, hogy csak
három elmélet jöhet szóba:
VÖRÖS: A kerék részrehajló, és az esetek 60%-ában vörös
rekeszbe juttatja a golyót.
KIFOGÁSTALAN: A kerék pártatlan, vagyis az esetek felében
vörös rekeszbe juttatja a golyót, az esetek másik felében
feketébe.