az eltalálásáért 2300 dolláros nyeremény járt; ha másfél millió
szelvényt vásároltak, és nyolcezer játékosból egy talált el négyet
a kihúzott hatból, akkor általában majdnem kétezer
négytalálatossal lehetett számolni. S a persely 1,4 millió
dollárjából egynek-egynek inkább csak 800 dollár jutott.
Elég könnyű kitalálni, hogy egy nagymenő játékos hogyan
húzhat hasznot a Cash WinFallból – nem is kell más, csak a lottó
felől kell nézni az egészet. Ha levitel volt, akkor az államnak
legalább 2 millió dollárja gyűlt össze a főnyereményre, és abból
kellett elboldogulnia. Mondjuk, másfél millió ember vett
szelvényt egy-egy ilyen alkalommal. Azzal további 3 millió dollár
folyt be; annak a 40%-a, azaz 1,2 millió dollár ment az
államkincstárba, és a maradék 1,8 milliót beleforgatták a
főnyereményalapba, és azt mind levitték a fogadóknak a húzás
előtt. Aznap az állam tehát 3 millió dollárt vett be és 3,8 millió
adott ki[^91 ]: 2 milliót a már meglévő főnyereményalapból és 1,8
milliót a napi szelvényvásárlásból. Bármikor bármit tegyen az
állam, a játékosok általában vesztenek, és viszont: veszt az állam
is. Ez a jó nap a játékra: a szelvényvásárlók együttesen 800 000
dollárt szereznek az államtól.
Ha a játékosok 3,5 millió szelvényt vesznek, akkor más
irányba mennek a dolgok: akkor a lottóból az állam 2,8 millió
dollárt kap részesedésként, és kiadja a megmaradt 4,2 millió
dollárt. Ez a már a perselyben lévő 2 milliót megfejelve 6,2 millió
dollárt tesz ki, kevesebbet a befolyt 7 milliónál. Más szóval a lottó
a nagylelkű levitellel együtt is olyan népszerűvé válik, hogy az
állam a végén mégis pénzhez jut a játékosok rovására.