szalonképesek, Oxfordtól Princetonig, Kiotótól Párizsig, vagy
jelenlegi professzori működésem helyszínéig, a wisconsini
Madisonig. Ha azt mondom, hogy ez az anyag izgalmas,
jelentőségteljes, gyönyörű, és rajta elmélkedni soha nem fáraszt,
akkor nem tehetsz mást, mint hiszel nekem, mert már ahhoz is
sok év tanulás kell, hogy ezek az objektumok az ember látóterébe
kerülhessenek.
Valami furcsa történt azonban velem. Minél elvontabb és a
megélt tapasztalatoktól egyre távolibb területeket kutattam,
annál szembeszökőbbé vált számomra, hogy milyen sok a
matematika a világban az egyetem falain kívül. Nem Galois-
reprezentációkra vagy kohomológiára gondolok, hanem
egyszerűbb, ősibb, de ugyanolyan mély összefüggésekre – a
fogalmi négyszög északnyugati negyedére. Újság- és
folyóiratcikkeket írtam arról, hogyan fest a világ a matematika
szemüvegén át nézve, és meglepve tapasztaltam, hogy olyan
emberek is hajlandók elolvasni ezeket, akik saját bevallásuk
szerint utálták a matematikát. Egyfajta matematikatanítást
jelentett ez számomra, a tantermi óráktól nagyon különbözőt.
Az írás és a tantermi foglalkozások közös vonása, hogy az
Olvasót is felkérjük egy kis munkára. Idézzünk ismét
Neumanntól A matematikusból:
Nehezebb a repülőgép szerkezetét, az emelő- és hajtóerők elméletét megérteni,
mint beleülni, magasba emelkedni vele, vagy akár vezetni is. Kivételes jelenség,
hogy valaki képes legyen egy folyamatot megérteni anélkül, hogy előzőleg
közelről megismerte volna működését és használatát, mielőtt elsajátította
volna.[^8 ]