a nagy tömegű szelvényvásárlásban. De ez már nem segített. A
Cash WinFallban az volt a lényeg, hogy több esélyt kínáljon a
mindennapi játékosoknak, csakhogy ez időre az már oda lett. Az
utolsó WinFall-húzást – levitelest, méltó befejezésül – 2012.
január 23-án tartották.
Ha a szerencsejáték izgalmas, akkor rosszul
csinálod
Nem James Harvey volt az első, aki kihasználta egy rosszul
végiggondolt állami lottó lehetőségeit. Gerald Selbee csoportja
milliókat szerzett az eredeti, michigani WinFallon még az előtt,
hogy az államnak megjött volna az esze, és 2005-ben le nem
állította ezt a fajta lottót. Sőt már jóval korábban is dívott ez a
gyakorlat. A 18. század elején Franciaország kötvényeladásból
akarta fedezni állami kiadásait, de a kínált kamat nem volt elég
csábító a reménybeli vevőknek.{^20 } A kormány mézesmadzag
gyanánt lottót kapcsolt a kötvényekhez. Minden kötvény egy
szelvény vásárlására jogosította a vásárlót; 500 000 livre volt a
főnyeremény, több évtizedes gondtalan életre elengedő összeg.
Michel Le Peletier des Forts pénzügyminiszter-helyettes, a lottó
tervének kiagyalója azonban gondatlanul végezte a számítást: a
kilátásba helyezett nyeremények jóval meghaladták a
szelvényvásárlásból bevehető összeget. Más szóval a vásárlóknak
pozitív volt a szelvények várható értéke ebben a lottóban is, mint
a Cash WinFall szelvényeinek levitelkor; és aki kellő számú
szelvényt vett, az nagy összegre számíthatott.