Ketteseinek várható száma tehát
20% ∙ 0 + 80% ∙ 3 = 2,4,ugyanaz, mint Selbeeé, ahogyan annak lennie kell. De a variancia
jóval kisebb: Harvey-nak nem kell aggódnia amiatt, hogy hány
kettese lesz. Ez Harvey befektetési tervét jóval vonzóbbá teheti a
szindikátus tagjainak szemében. S vedd észre azt is, hogy ha
Harvey-nak nem jön össze a három kettes, akkor mindig
megnyeri a főnyereményt. Ez annyit tesz, hogy Harvey
stratégiája nem is csekély minimális kifizetődést szavatol; erre a
Quic Pickel dolgozók nem számíthatnak – nem számíthat Selbee
sem. Ha magad választod a számokat, akkor kézben tarthatod a
kockázatot, és melléje megtarthatod a jutalmat – már ha helyesen
szemeled ki a számokat.
S hogy lehetne ezt megtenni? Ez – most az egyszer szó szerint
- egymillió dolláros kérdés!
Első próbálkozás: végeztessük el a számítógéppel. Harvey és
csapata MIT-hallgatókból állt, nyilván le tudtak pötyögni néhány
tucat kódsort még a reggeli kávé előtt. Miért ne lehetne mindjárt
olyan programot írni, amelyik végigfutna a 300 000 WinFall-
szelvény összes lehetséges kombinációján, hogy kiderüljön,
melyik a legkisebb varianciájú stratégia?
Nem volna nehéz ilyen programot írni. De van vele egy apró
probléma: a hőhalál már jóval azelőtt utolérné a világegyetem
összes anyagát és energiáját, hogy a programod elkezdené
feldolgozni az elemzendő adatok első apró töredékének legelső