érvényesül. A Wald Ábrahámmal tárgyaló tábornokok hasonló
szituációval kerültek szembe: túl kevés páncélzat esetén a
gépeket lelövik, túl sok páncélzattal viszont nem tudnak repülni.
Nem az a kérdés, hogy a páncélzat növelése jó vagy rossz; a
válasz attól függ, hogy most mennyire páncélozottak a gépek. Ha
létezik egyáltalán optimális válasz, akkor az valahol középen
van, és bármelyik irányban térünk is el, az rosszat jelent.
A nemlineáris gondolkodás azt jelenti, hogy a követendő út a
pillanatnyi helyzetünktől függ.
Ez nem új megállapítás. Már a római korból ismerjük
Horatius híres mondását: Est modus in rebus, sunt certi denique
fines, quos ultra citraque nequit consistere rectum. („A dolgoknak
létezik megfelelő mértéke. Végül is vannak határok, amelyeken
innen, illetve túl nem terjeszkedhet, ami helyes.”){^2 } És még
korábban, a Nikomakhoszi etikában Arisztotelész megjegyzi,
hogy a túl sok és a túl kevés evés egyaránt káros a szervezetre. Az
optimum valahol a kettő között van, mert az evés és az egészség
közötti kapcsolat nem lineáris, hanem görbült, és mindkét véglet
negatív következményekkel jár.
Tákolmány-közgazdaságtan
A sors iróniája, hogy a Cato-beliekhez hasonló konzervatív
közgazdászok korábban bárkinél jobban értették ezeket a
dolgokat. Mi a helyzet a második ábrámmal? A nagyon
tudományossal, a púppal a közepén? Nem én rajzoltam ilyet
először. Laffer-görbének hívják, és központi szerepet játszott a