World Works (Ahogy a világ működik) meglehetősen magabiztos
címet viselő könyvében. Nem zavarta, hogy őrültnek tartják. „Ki
is az őrült? – kérdezett vissza egy riport során. – Thomas Edison
őrült volt, Leibniz őrült volt, Galilei is, és így tovább, és így
tovább. Ha valaki egy új gondolattal kavarja fel a megszokott
bölcsesség állóvizét, ha a fősodortól távol eső ideákkal jön elő,
akkor rögtön őrültnek bélyegzik.”{^4 }
(Zárójelben: érdemes rámutatni, hogy a fősodoron kívüli
ideákkal előhozakodó, magukat Edisonhoz vagy Galileihez
hasonlító embereknek sosincs igazuk. Havonta legalább egy
hasonló stílusú levelet kapok, leginkább olyan emberektől, akik
olyan matematikai állításokat „bizonyítanak be”, amelyekről
több száz éve kiderült, hogy hamisak. Biztosra veszem, hogy
Einstein nem terjesztette úton-útfélen, hogy: „Tudom, ez az
általános relativitáselmélet badarságnak hangzik, de ugyanezt
mondták Galileiről is!”)
A Laffer-görbe tömör egyszerűsége és az intuíciónak lazán
ellentmondó fullánkja miatt nagy népszerűségre tett szert az
olyan politikusok körében, akik eleve meg akarták nyirbálni az
adóterheket. Ahogy a közgazdász Hal Varian megfogalmazta:
„Hat perc alatt elmagyarázható egy szenátornak, aki aztán hat
hónapig képes beszélni róla.”{^5 } Wanniski előbb Jack Kemp, majd
Ronald Reagan tanácsadójává avanzsált, s az utóbbinak az 1940-
es években gazdag filmsztárként szerzett tapasztalatai
szolgáltatták az alapot a négy évtizeddel későbbi gazdasági
nézeteihez. Költségvetési igazgatója, David Stockman így
emlékszik vissza: