Azután itt van a Scared Straight („Jó útra rémítés”) program
tündöklése és bukása. Ez a program börtönkörutakra vitte az ifjú
bűnelkövetőket, s a börtönlakók arra hívták fel a figyelmüket, hogy
miféle rémségek várnak ott rájuk, ha sürgősen abba nem hagyják a
bűnözést. Az eredetileg a New Jersey-i Rahway állami börtönben
folyó programot feldolgozták egy utóbb Oscar-díjat nyert
dokumentumfilmben, és azután gyorsan utánzókra talált szerte az
Egyesült Államokban, sőt azon jóval túl, még Norvégiában is.
Tizenévesek lelkesedtek fel a börtönélettől kapott erkölcsi fenéken
billentéstől, az őrök és a fogvatartottak pedig örültek, hogy valami
jóval is szolgálhattak a társadalomnak. A program egybecsengett
azzal a népszerű és mélyen gyökerező felfogással, hogy a szülők és
a társadalom túlzott engedékenysége vádolható a fiatalkori
bűnözésért. Egy jellegzetes program New Orleansban arról számolt
be, hogy a programban részt vevők közül később csupán feleannyit
tartóztattak le, mint korábban.
Éppen csak az volt a baj ezzel a programmal, hogy nem
működött. Az ifjúkorú elkövetők pontosan olyanok voltak, mint
Secrist rossz teljesítményű boltjai: nem véletlenszerűen válogatták
össze őket, hanem aszerint, hogy kik voltak a legrosszabbak ebből a
társaságból. A regresszió azt mondja, hogy az idei legrosszabban
viselkedőkkel baj lesz jövőre is, de már nem olyan súlyos baj. A
letartóztatási hányad csökkenése akkor is várható, ha a Scared
Straight program hajítófát sem ér.
De ebből még nem következik, hogy ez a program teljesen
hatástalan lett volna. A kutatók véletlenszerűsített
próbálkozásokkal is elvégezték a programot{^17 } – találomra
összeválogatott fiatalkorú bűnelkövetőket vittek végig a