Karl Pearson kalandjai a tizedik dimenzióbanNehéz volna túlbecsülni, mekkora a hatása mai fogalmi világunkra
Galton alkotásának, a korrelációnak – s nem csupán a statisztikára,
hanem a tudományosság minden más területére is. Ha csak
egyetlen dolgot tudsz a korrelációról, akkor az az, hogy „a
korrelációból nem következik az okság”: két jelenség akkor is lehet
a Galton fogalmai szerinti korrelációban egymással, ha egyik sem
okozója a másiknak. Ez önmagában még nem volt újdonság. Az
emberek nyilvánvalóan felfogták, hogy jóllehet a testvérek fizikai
jellegzetességeikben közelebb állnak egymáshoz, mint bármely
más két ember, de a magas bátynak nem emiatt lesz magas a húga.
A háttérben azonban megbújik egy oksági összefüggés: a magas
szülők genetikai adománya működik közre abban, hogy mindkét
gyermek magas termetű legyen. A Galton utáni világban akkor is
beszélhetsz két változó közötti kapcsolatról, ha nem ismersz el
semmiféle oksági kapcsolatot kettőjük között, sem közvetlent, sem
közvetettet. Ebben a tekintetben a Galton elindította fogalmi
forradalom egyben-másban közös a híresebb unokatestvér, Darwin
felismeréseivel. Darwin megmutatta, hogy értelmesen
beszélhetünk fejlődésről célokra való hivatkozás nélkül is. Galton
pedig megmutatta, hogy értelmesen beszélhetünk összefüggésről
mögöttes okokra való hivatkozás nélkül is.
Galton eredeti korrelációmeghatározása valamelyest szűkebb
volt, csak olyan változókra vonatkozott, amelyeknek az eloszlása a
- fejezetben látott haranggörbét követi. De Karl Pearson[^157 ]
csakhamar átvette ezt a fogalmat, és általánosította bármilyen
természetű változókra.