városban élek, mint Bill, s Bill ugyanabban a városban él, mint Bob,
akkor én is egy városban élek Bobbal.
A korreláció azonban nem tranzitív. Az inkább olyan, mint a
„vérségi kapcsolat” – vérségi kapcsolatban vagyok a fiammal, ő
meg a feleségemmel, de a feleségem meg én nem vagyunk vérségi
kapcsolatban. Voltaképpen nem is olyan képtelen ötlet „a DNS egy
részének megosztásaként” elgondolni a változók közötti
korrelációt. Képzeld azt, hogy befektetők pénzügyeit intézem,
mindössze háromét: Lauráét, Saráét és Timét. Részvényeik
megoszlása igazán egyszerű: Laura tőkéje fele-fele arányban oszlik
meg a Facebook és a Google között, Timé szintén fele-fele arányban
a General Motors és a Honda között, Saraé pedig – ő a régi és az új
gazdaság között egyensúlyoz – fele-fele arányban a Honda és a
Facebook között. Eléggé nyilvánvaló, hogy Laura osztalékai pozitív
korrelációban lesznek Saráéval, mert befektetéseik felerészben
megegyeznek. S éppilyen erős korrelációban lesznek Sara és Tim
osztalékai is. De semmi okunk azt gondolni, hogy Tim és Laura
osztalékai korrelációban lennének.[^159 ] Ez a két befektetés olyan,
mint két szülő: „genetikai anyaguk” felével járulnak hozzá Sara
félvér befektetéséhez.
A korrelációnak ez a nem tranzitív mivolta valahogyan
nyilvánvaló is meg titokzatos is. A közös befektetési alap
példájában sohasem fogsz arra a téves gondolatra jutni, hogy
pusztán Tim osztalékait ismerve valamit is megtudhatnál Laura
osztalékairól. De más területeken már nem működnek ilyen jól a
megérzéseink. Vegyük példának a „jó koleszterin” esetét: ez a nagy
sűrűségű (nagy fehérje-zsír arány jellemezte) lipoprotein –
szokásos rövidítéssel: HDL – által a véráramban szállított