kell akasztani egy embert, a gonosztevők gyakran rászolgálnak a korbácsra, s
talán még a füllevágásra is; de óvakodnunk kell-e a jövőben ezeknek a
büntetéseknek a kirovásától, csak mert kegyetlenek?{^8 }Livermore rémálma valóra vált; ma már nem vágjuk le
emberek fülét, sőt úgy gondoljuk, hogy az alkotmány megtiltja a
füllevágást. A nyolcadik módosítás jogértelmezését ma a „a
tisztesség fejlődő követelményeinek” elve szabályozza; azt a
bíróság először a Trop kontra Dulles ügyben fejtette ki, és
kinyilvánította, hogy nem az 1789-ben uralkodó szokások,
hanem a modern amerikai szokások szabják meg, mi a
kegyetlen és mi a szokatlan.
Itt kerül a dologba a közvélemény. A Penry-ügyben Sandra
Day O’Connor bíró úgy foglalt állást, hogy jóllehet a felmérések
szerint a közvéleményben túlnyomó az ellenállás a szellemileg
visszamaradottak kivégzésével szemben, az nem veendő
figyelembe „a tisztesség fejlődő követelményeinek”
megítélésekor. A bíróság csak akkor lehetne tekintettel a
közvéleményre, ha az állami törvényhozók törvénybe foglalnák
a „jelenkor értékeinek legvilágosabb és legmegbízhatóbb
objektív ismérveit”. 1989-ben csupán két állam, Georgia és
Maryland hozott külön intézkedéseket a szellemileg
visszamaradottak kivégzésének megakadályozására. 2002-re az
ilyen kivégzéseket már sok tagállam törvényen kívül helyezte,
még Texas állami törvényhozása is alkotott erre törvényt, csak a
kormányzó megvétózta a becikkelyezését. A legfelsőbb bíróság
bíráinak többsége szerint ez a törvényhozási hullám elengedő