Melyik a helyes arány? Két fivér, Akhil és Vikram Amar –
mindketten az alkotmányjog professzorai – megmagyarázta,
hogy miért a többség látta ezt jobban matematikai szempontból.
{ 10 } Képzeld el azt a forgatókönyvet, mondják, amelyben
negyvenhét állam törvényhozása törvényen kívül helyezi a
halálbüntetést, de a más véleményen maradt három államból
kettő megengedi a szellemileg visszamaradottak kivégzését.
Ebben az esetben nehéz volna tagadni, hogy a tisztesség
nemzeti követelményei általában véve már kizárják a
halálbüntetést, a szellemileg visszamaradottak kivégzését még
inkább. Aki más következtetésre jut, az rettenetesen nagy
erkölcsi tekintélyt tulajdonít a nemzeti közfelfogástól eltérő
három államnak. A 48 az 50-hez arány veendő helyesnek, nem
az 1 a 3-hoz.
A való életben persze egyáltalán nincs egyetértés magának a
halálbüntetésnek a megítélésében sem. Ez valamelyest vonzóvá
teheti a Scalia-féle érvelést. A halálbüntetést tiltó tizenkét állam
tér el az általános nemzeti véleménytől;[^168 ] ha ők semmiképp
sem tartják megengedhetőnek a halálbüntetést, akkor hogyan
lehetne véleményük arról, melyik halálbüntetés elfogadható s
melyik nem?
Scaliát az összesített vélemények következetlensége
tévesztette meg – rendre abba botlanak a közvélemény
értelmezésére tett kísérletek. Bontsd fel a számokat
összetevőikre. Hány állam vélte úgy 2002-ben, hogy a
halálbüntetés erkölcsileg elfogadhatatlan? A törvénykezés