hogy szíve szerint kivégezné őket. Scalia – sokban ugyanúgy,
mint Samuel Livermore kétszáz évvel korábban – olyan világot
jósolt, egyszersmind szánakozott is rajta, amelynek a lakói
lassacskán elvesztik képességüket a gonosztevők
megbüntetésére. Nemigen osztoznék kettejük aggodalmaiban.
Az emberi faj legalább olyan leleményes a büntetési módok
kiagyalásában, mint a művészetben, a filozófiában és a
természettudományokban. A büntetés megújuló forrás; nincs
olyan veszély, hogy valaha is kifogynánk belőle.
Florida 2000-ben, az iszappenész és hogyan kell
kísérőt választani
Az iszappenész, a Physarum polycephalum csinos kis élőlény.
Élete nagy részét apró, különálló sejtként tölti, olyasformán,
mint az amőba. De megfelelő körülmények között sokezernyi
ilyen egysejtű egységes teleppé, szervezetté alakul; ebben az
alakban az iszappenész élénksárga színű, és puszta szemmel is
látható. A természetben főleg rothadó növényeken él; a
laboratóriumban nagyon szereti a zabot.
Ne gondold, hogy sokat lehetne mondani a telepes
iszappenész pszichológiájáról, mert nincs agya, sem semmi
egyebe, amit idegrendszernek lehetne nevezni, érzetekről és
gondolatokról már nem is beszélve. De az iszappenész is hoz
döntéseket, mint minden élőlény, és az az érdekes, hogy
meglehetősen jó döntéseket. Az ő szűkös világában ezek a