De ha az öt gramm zab helyett tízet teszel ki, akkor az
egyensúly felbillen: az iszappenész mindig a megkétszerezett
zabhalom felé indul, ha van fény, ha nincs. Az ilyen kísérletek
megtanítanak bennünket arra, hogy mi előbbre való az
iszappenésznek, és hogyan határoz, ha a prioritások
ellentmondásba kerülnek. S a kísérletek szerint az iszappenész
elég észszerű alaknak látszott.
De azután történt valami furcsa. A kísérletezők az
iszappenészt három lehetőség elé állították a Petri-csészében:
három gramm zab sötétben (3-sötét), öt gramm zab fénnyel (5-
fényes), és egy gramm zab sötétben (1-sötét). Azt jósolnád, hogy
az iszappenész szinte sohasem választja az 1-sötétet, a 3-sötét
több zabot kínál, és az is sötétben van, vagyis nyilván
kívánatosabb. S csakugyan, szinte sohasem választotta az 1-
sötétet.
Arra gondolhatsz, hogy mivel korábban az iszappenész
egyformán vonzónak találta a 3-sötétet és az 5-fényest, az új
helyzetben is ez fog történni. Közgazdászi szóhasználattal: az új
lehetőség megjelenése nem változtat azon a tényen, hogy a 3-
sötét és az 5-fényes ugyanannyi utilt ér. De mégsem: ha az 1-
sötét is jelen van, akkor az iszappenész megváltoztatja a
prioritásait, s majdnem háromszor olyan gyakran választja a 3-
sötétet, mint az 5-fényest!
Mi történt?
Egy kis segítség: a kis zabadag a sötétben H. Ross Perot
szerepét játssza ebben a forgatókönyvben.
blacktrush
(BlackTrush)
#1