Más szóval, az iszappenész nagyjából egyformán szereti a
sötétben lévő kis zabhalmot meg a fény megvilágította
nagyobbat. De ha eléje teszel egy tényleg kicsi zabhalmot, akkor
ahhoz képest a kis zabhalom jobbnak tűnik, olyannyira, hogy az
iszappenésznek szinte mindig rá esik a választása a fényben
fürdő nagyobb halommal szemben.
Ez az „aszimmetrikusdominancia-hatás” (más nevén
„csalihatás”), és egyáltalán nem csak az iszappenész
viselkedésében mutatkozik meg. A biológusok vizsgálatai
szerint a szajkók, a házi méhek és a kolibrik is ezen a látszólag
irracionális módon viselkednek.{^14 }
Az emberről már nem is beszélve! Csak romantikus
partnerrel kell felcserélni a zabot. Három pszichológus,
Constantine Sedikides, Dan Ariely és Nils Olsen a következő
feladatot adta alsóbb éves egyetemista kísérleti alanyoknak:{^15 }
Bemutatnak néhány képzeletbeli személynek. Gondolj rájuk úgy, hogy talán
randevúzni fogsz velük. Azt kérjük majd tőled, hogy válassz ki egyet közülük,
s kérj tőle randevút. Legyen a lehetséges partner 1. a Dél-karolinai Egyetem
(vagy a Duke Egyetem) hallgatója, 2. ugyanolyan nemzetiségű vagy
ugyanahhoz a rasszhoz tartozó, mint te magad, 3. nagyjából veled egykorú. A
lehetséges partnereket különféle tulajdonságok írják majd le. Minden ilyen
tulajdonsághoz tartozni fog egy százalékérték. Ez a százalékérték azt írja le,
hogy milyen a reménybeli partner viszonylagos helyzete a kérdéses
jellegzetességben vagy hajlamban a Dél-karolinai Egyetemen (a Duke
Egyetemen) az ugyanahhoz a nemhez, rasszhoz és életkorhoz tartozó
hallgatók körében.