Jordan Ellenberg - Hogy ne tévedjünk - A mindennapi élet rejtett matematikája

Adam vonzereje a 100 adható pontból 81-et kapott,
megbízhatósága 100-ból 51-et, intelligenciája 100-ból 65-öt; Bill
vonzereje a 100-ból 61-et, megbízhatósága 100-ból 51-et,
intelligenciája 100-ból 87-et. Az egyetemi hallgatókra – mint
korábban az iszappenészre – nehéz döntés várt. S 50-50
százalékban választották egyiket vagy másikat, akárcsak az
iszappenész: a fele társaság az egyiket, a másik fele a másikat.
De mindjárt más lett a helyzet, mihelyt Chris is bekerült a
képbe. Az ő vonzereje 100-ból 81-et kapott, megbízhatósága 100-
ból 51-et, mint Adamé, de intelligenciája 100-ból csak 54-et.
Chris érdektelen lehetőség volt, nyilvánvalóan rosszabb, mint
az egyik a már felkínált kettőből. Gondolhatod, hogy mi történt.
Adamnek ez a kissé kevésbé intelligens változata kívánatosabbá
tette az eredeti Adamet, s a választható három jelölt, Adam, Bill
és Chris közül a hölgyek majdnem kétharmada Adamet
választotta.
Vagyis ha egyedülálló fickó vagy, és társat akarsz, akkor
olyan barát társaságában indulj neki a társkeresésnek a
nyilvános helyeken, aki pont olyan csinos, mint te – de egy kicsit
mégis kevésbé vonzó.
Honnan ered ez az észszerűtlenség? Már láttuk, hogy a
népszerű vélemények látszólagos észszerűtlensége a
tökéletesen észszerű emberek együttesként való viselkedéséből
fakadhat. De az egyes ember sem teljesen racionális, ezt
tapasztalatból tudjuk. Az iszappenész története azt sugallja,
hogy mindennapi viselkedésünk paradoxonjait és
következetlenségeit is lehet következetesen magyarázni. Lehet,